Versek

Csillagszórás

Három ember ül egy padon,
Az egyik alak én vagyok.
A jelenlétem azonban felesleges,
És az indok roppant kezdetleges.

Rosszkor voltam rossz helyen,
A sors olykor kegyes, olykor kegyetlen.
Most aztán megkaptam, az egyik oldalamon az Irónia,
A másik oldalon a Bizalom haragja.

Már nem hat rám a rágalom,
Felállok, s a padot ott hagyom.
Boldogság: a legjobban én akarom,
Hát többet nem is zaklatom.

Így a legjobb, már biztosan tudom,
Mégis sok emberen van úrrá a fájdalom.
Miért kéne aggódni a szavak miatt,
Hisz nem az számít, hanem a gondolat.

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat