Az Ember Ellen

Sírhatsz ember népe,
Sírhatsz ezer éve.
Hogy hamis bálvány ült,
A márvány ég szegélyére

S áldást oszt, kinek
Nem kenyere megfizetni,
Sajnáld hát magad s társad
Mert Hamis bálvány ül az
Értelem trónján…

Mond meg nekem,
S mond meg újra
Először nevetve,
De másodszor sírva.

Miért könnyebb
Benne hinni, mint magadban?
S a sok melletted állóban?
Egyszerűbb őt látni,
Mint a lehetőséget másokban.

Hiszem, ha látom
Mert míg hittem nem láttam.
Ha csalódsz Benne, de csalódsz bennem,
Mutass egy embert, akiben még nem…

Kinek nevét ma
Szentként tisztelik,
Holnap talán
Már nyárson süthetik.

Higgy nekem, eljön ez a nap,
S a világ ébredvén, ledönti
Égbe nyúló faladat.

S mikor már csak a régiek
Emlegetik,
 Hidd el! Neved lassan
Elfelejtik…

Oldal: Az ember ellen - B. Dániel
Versek - © 2008 - 2024 - fiatalversek.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat