Versek

Vonaton



Furcsa emberek ülnek a vonaton
S unott arccal néznek
Keresztül az ablakon.

Gondolatok, kérdések
S hallhatatlan válaszok
Repkednek a fejek felett.

Bámulnám én is a
Kék mezőt s a zöld eget,
De gondolataim folyton felébresztenek.

Én mindig csak az eget nézem
Hol a napsugarak zuhognak,
S megfagynak a szélben.

Nyugtalan lett minden,
Felhők futnak végig az égen,
De már nem számít,
Itt leszállok, megérkeztem…

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat