Csak egy pillanat
Délután egy filmben,
A fekete, fehér ürességben,
Az üres főutcán,
A hűvös télben.
A némaság cseng fülemben,
Nyomasztó a csend körülöttem,
Melynek élénk hangulatát
Soha nem feledem.
Szürke a nap fent
A szürke égen.
Ismerős a történet,
Mint egy régi filmben.
Láttam már ezt,
Nem is egyszer,
Tudom a végét,
De megnézem még egyszer.
Felidézem, s újra pereg,
Minden képkockával
Közelebb leszek.
Mindenki saját életének főszereplője.
S hirtelen rádöbbenek,
Ezt a filmet nem néznem kell,
Én írom meg tetteimmel,
S ha jól választok szereplőket,
Míg élek, ez lesz legszebb művem.
Halálom napján megnézem
A filmet,
Egy pillanatba sűrítve vár
Egy egész élet.