Csak ültem veled szemben

Minden reggel arra keltem,
Ma a sorssal egy szobában végzem.
Csak kopognom kell,
Nade ha az ajtót nem érzem?

S bent ültünk megint,
És örült mindenki.
De hol a mosoly és hol vagy Te?

Csak ültem veled szemben,
Végig néztem hogy elfelejtesz.
A többiek látnak téged,
De én már semmit sem értek.

S mikor újra akarod,
Csak te vagy ott, vagy én vagyok?
De együtt már nem vagyunk.

Hol van már a nyár,
S hol van még újra?
Ha engem vársz,
Csak szólíts meg újra.

Oldal: Csak ültem veled szemben - B. Dániel
Versek - © 2008 - 2024 - fiatalversek.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat