Versek

 Újra és Újra


Magánnyal teli mindennapok egyhangúsága.
Végtelennek tűnő percek sokasága.
Vágyaim, s álmaim kuszasága.
Otthonom mostantól  gyötrelmek háza.

Markomban tartom még a pillantást,
De kicsúszik, s lehunyja szemeit.
Lehunyja szemeit, s nem lesz több pislantás.

Fülemben cseng újra és újra,
De egyre csak tovaszáll hívogató hangja.
Ködbe burkolózott ajkak.
Száját nem hagyják el többé szavak.

Lelkemben őrzöm puha érintését,
De egyre csak halványul, s végül eltűnik.
Eltűnik, s nem közli utolsó kérdését.

Eltűnik, de talán nem örökre,
Lehet, hogy itt lesz a közelembe.
Visszanézve máris eltűnik az értelme-
Miért jönnék vissza erre a helyre?

Remény az, amikor szertefoszlik minden álom,
Mégis végigsuhan egy apró szellő az eltört szárnyon. 

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat