Gyilkosság
Az utcádat járva, te is
Kerülhetsz az Istenekkel egy járdára
hol sem házak, sem táblák nem jelzik,
csak az aszfaltot látni végig a horizontig.
ki rohan eltűnik(s nem látja az út végét)
ki lassít megtörik(s a szárnyas hírnök okozza vesztét)
Kik teremtettek, s kik bukásod is hozzák,
Egy nap megismered őket, addig is ügyesen járd utad, mert
sokan veled együtt indúltak,
s megérteni téged csakis ők tudnak.
kikkel naponta beszélsz, megjelennek az aszfalton,
s teret vágnak maguknak utcádon.
csak annak engedd utadat átszelni,
kiknek gondolatait tekintete rejti.
s úgyérzed elveszett mindenki, de ő megérdemli,
hogy melléd érjen, mert...
Az utcád minden mi vagy, s lehetsz,
Hol születsz, hol szeretsz,
Hol élsz, s végén éltednek,
A fehér kesztyüs gyilkos érted is eljöhet.
s majd egy sötét nap sötét éjjelén,
zsákutca! hallod a sikolyt: gyilkosság!
és rohan a rend őre, lehajtott fejjel,
némán merengve.
Szertefoszlott minden, elgurult
az elejtett élet. meghalt!
suttogják az emberek.
a sikátorban végzett veled.
zihálsz, szédülsz, s elveszted eszméleted.
zsibbad mindened, mi öröknek tűnt,
ma örökre elveszett.
s feletted állnak az Istenek...
egy meztelen éjszakán, a nesztelen
gyilkos az utcán hagyott téged,
a hideg vérbe fagyva.
ahogy mindenki mást, az utcán hagyott
téged is,
Hol éltél, s végén életednek, a fehér
kesztyüs gyilkos neked sem kegyelmezett.