Csillaghullás

Réges rég volt az,
Mikor még jártam a világot,
Mert nem találtam barátot.

Céltalanul bojongtam.

Sok helyen megfordultam,
S mindig azt kellett hogy mondjam:
Imádlak. De titokban utéltam.

Mindig hazudtam.

Hazudnom kellett,
Hisz senki sem szeretett.
De szemem se rebbenhetett.

Megcsókoltam a csillagokat.

Hogy lehet az,
Hogy nem mozdulnak évmilliók óta,
Pedig egyikőjüknek sincs társa.

Elvesztem.

Fogságban vagyok,
Mint madár csőrében a kukacok.
Megvakultam. Semmit se látok.

Láttam egy csillagot.
Mindig engem nézett,
a fénye beterített.

Talán Isten adta a reményt,
Talán a Hálátlan Szerencse szegődött mellém.
Aki talán nem is olyan kemény.

Érzem, hogy nekem szól:
-Megmentelek.
Hangját csak én hallom.

-Túl messze vagy!
-A távolság az ellenfeled?
-Hunyd le a szemed.

Ez nem lehet álom,
Hisz magam előtt látom.
Csak kéznyújtásnyira lehet.

Mintha eggyá váltunk volna,
Odafigyeltünk minden hangra,
Minden apróságra.

Újra zeng a rég elfeledett dallam,
Ma elkerült a bánat,
Hiszünk a jóban.

A Boldogság bújkált a felhők között.
Egyszer végre észrevettük, s minket is megfertőzött.
A szívünkbe is beköltözött.

Sokszor a Holddal ebédeltünk,
S történeteket mesélgettünk.
Ő közben nagyokat nevetett.

Egyszer úgy éreztem,
Nincs minden rendben,
S rá is kérdeztem.

De Ő csak suttogott,
S fénye egyre halványodott.
Már másokkal sem barátkozott.

Napról napra rosszabb lett,
Nem tudtam mit tegyek.
A holdat hívtam, de nem segíthetett.

Megtörtént, amit nem akartam.
Kint sétáltunk a parkban,
S egy padra leültetett.

Lassan, érthetően beszélt,
De az egész semmit sem ért.
Agyam más szavakat keresett.

Az égre mutatott, a sárga Napra.
Nem tudtam odanézni.
Hát ezt akarta?

Mi lesz ebből az egészből?
A Bánat kúszott elő egy felhőből,
a Nappal karöltve.

Leült a Csillag mellé a padra,
S ő is a "kegyetlen" világot szidta.
Szó szerint ezt mondta:

-Meg volt ez tervezve,
 Már a születésed óta.

Azonnal a földre rogytam.
A Csillag könnyzápora,
Amit utóljára láttam.

Azóta is a földön fekszem,
S az eltűnt csillagot keresem.
Minden este az eget bámulom mereven,

De amit kersek sose találom.
Talán segít majd a halálom
Elfelejteni az én Egyetlen Csillagom.

Oldal: Csillaghullás - S. Attila
Versek - © 2008 - 2024 - fiatalversek.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat